A macska már réges-rég felkeltette az ember érdeklődését. Különösen érzelemdús kapcsolatként az egyiptomiak szent állatként tisztelték, és Basztet istennőnek tulajdonitották/ rendelték. A gyerekeket a macskaisten kegyelmébe ajánlották, a fiatal nők számára a macska az esztétikai tökéletesség példaképe és a csábitás szimbóluma volt.

Ennek az idealisztikus képnek napjainkra csak egy kis darabja maradt meg; a macska még ma is eleganciát, okosságot és erőt jelképez. Ma ragaszkodó is tud lenni, mégis távolságtartó.

A kis ,,házitigris" akkor áll hozzánk közel, ha ragaszkodik simogatásunkhoz, amit meg is kap. Ilyenkor megsimogathatjuk, megvakargathatjuk, közben azonban tekintetbe kell vennünk, hogy ő mit szeret. Nem veszi jó néven, ha a hátára fektetjük, és a farok, a gerinckörnyék és a fül érintését sem szereti. Ugyanigy ellenkezést vált ki belőle, ha a bajszával vagy a mancsával játszunk, vagy a növéssel ellentétes irányba simitjuk a szőrét. Élvezettel dorombol ezzel szemben, ha a nyakánál vakargatjuk, vagy gyengéden simogatjuk. Ilyenkor esetleg a fejét is hozzánk nyomja, hogy kifejezze ragaszkodását. Az ilyen pillanatok semmiképpen se csábitsanak arra, hogy magunkhoz szoritsuk és körbehurcolásszuk új háziállatunkat, ezt egyáltalán nem szereti. Az ilyen akciókat csak akkor engedhetjük meg magunknak, ha nagyon jó kapcsolatot alakitottunk ki a macskával, de ilyenkor is nagyon óvatosan kell bánnunk vele. Ha a macskának elege van a simogatásból, nyugalmat akar. Ezt a kivánságát mindig tiszteletben kell tartanunk, ha nem akarjuk elrontani a jó viszonyt.

© copyright- saját irás- cats-fun.try.hu